#28 Kritika

Sziasztok! Végre hoztam kritikát is, igen! Jó nektek nem biztos, hogy ez olyan nagy dolog, de én már régóta szenvedek, hogy neki üljek, a kérések meg csak gyűlnek és gyűlnek, ah. Ilyenkor van az, hogy inkább hagyom az egészet és alszom egyet, de most kényszerítettem magam, és megírtam... Egy darabot... A másik harmincból, au, na mindegy nem beszélek tovább feleslegesen.

Hibrid

Író: Satin Url

Kinézet:

A design ugyan nem a tied, de ugyebár e felett nem szokásom ítélkezni, és igazából ezt most nem tudom miért is írom le, de a lényeg, az összkép tetszik, a fejléc kevésbé. Legalábbis a lány rajta nem az igazi, de úgy a többivel nincs gondom. A modulok jók, nem hagytál kinn felesleges dolgokat és ez jó. Összességében azt kell mondanom, nincs probléma a külsővel, tehetséges embert kértél meg rá.

Történet:

Érdekes ötletnek találom, nekem tetszik, hogy nem megint egy átlagos bloggal találkoztam, sok sikert hozzá, hisz nehéz egy új világot teremteni, de nem lehetetlen. Bár nekem rögtön az Avatar ugrott be, mert ugye kék is, csíkos is, nagy is, meg macska szerű, de ugye ez én vagyok. Amit javaslok, hogy talán írhatnál egy új prológust, mivel elég kevéske amit te annak nevezel és nekem ezzel nincs is bajom, mert ugye ez amúgy elég kötetlen dolog, de azért ezt inkább Előszónak nevezném, vagy inkább a könyv hátuljára írnám mint ismertetőt.
A fogalmazásodat amúgy imádom, nagyon szépen csinálod, ha nem lenne elég bajom azzal, hogy megírjam az újabb fejezetet a blogomra, valószínűleg nekiállnék az egészet elolvasni, de most nem érek rá, de el fogom. További jó írást,

Ölel,

#5 Sablonos történetek

 Sziasztok! Valami azt súgja lassan jobban örülnétek a kritikáitoknak, de sajna én sem gombnyomásra működöm, így aztán egy következő részt hoztam a sablonos dolgokból, sablonos módon... Jó, oké ez hülye poén volt, de azért értettétek, nem? Minden esetre, egy hétre megyek el nyaralni és Overdose elhunyt (Nyugodjon békében!), az USA 50 államában pedig engedélyezik a meleg házasságot, amire már mióta vártam, hisz ők is megérdemlik ezt.

 Na de minek is pofázok, inkább haladjunk...

(Elkezdem megírni a második fázist, azaz a kiküszöbölés lehetőségeit.)

Sötét lyukból előrángatott csinos szürke kisegér!

 Olyan nincs, hogy nem érdekelnek mások véleménye, csak olyan van aki otthon a párnájába bőgi ki, ki nem mutatott fájó érzéseit, vagy az idegesítő személy fejébe veri azt. A genetikánkban van, hogy fontosak nekünk mások visszajelzései rólunk, így aztán felesleges mentegetőzni, hogy te milyen vagány vagy, hogy te magasról leszarod őket, szóval jobb ha befogod, mielőtt mondasz valami hülyeséget. Tehát ezután mikor már a nem tudom hányadik olyan ki szürke, visszafogott lánnyal találkozom aki meg sem rándul az őt ért sértésekre, és várja, hogy a történet végén rátaláljon a szőke hercege, kezdem elveszíteni az önkontrollt.

 És persze megértem, egy gyámoltalan kislány képébe többen bele tudják képzelni magukat, hisz a szíve mélyén mindenki egy mások által elismert ember akar lenni, de ugyebár, ha nem örökölsz milliókat a szüleidtől, akkor ez senkivel nem születik vele, így aztán ebből rögtön következik, hogy mindenki véleményének érdekelnie kell. De persze ez nem azt jelenti, hogy minden hozzá nem értő véleményét meg is kell fogadni, de felesleges azt mondani, hogy a sértések csak úgy lepattannak az emberről. 

Egyébként a történetben a bántalmazó általában a suli legvagányabb csaja, aki után mindenki csorgatja a nyálát és általában a pompon csapat kapitánya is. Szóval az elképzelt tökéletesnek megfelel, szőke és egy adag vakolatot visel az arcán, ezek mellet, olyan gömbölyded idomokkal rendelkezik mintha lufikat fújtak volna fel benne, de mindegy is, most nem ez a lényeg.

 Visszatérve szürke kisegerünkhöz általában egy másik, úgynevezett 'lúzer' fiú a legjobb barátja, aki titokban végig bele lesz zúgva, amíg a főszereplő be nem mutat neki egy iskolai csoportoktól független, csinos, visszafogott lányt. Akivel majd dúl a "láv".

 A szerelmi szál pedig általában a tipikus "az ellentétek vonzzák egymást" mondásnak megfelelően folyik. A srác a csaj ellentéte, vagány, gazdag szociális élettel, sok barátnős múlttal (vagy egy-éjszakás kalandokkal), jóképű, általában zöld vagy kék szemű, gyakran focicsapat kapitánya, vagy az iskola bunkója, vagy csak simán mindenki a nemlétező bűnös múltjáról sutyorog a háta mögött. De a lányért, ha kell, megváltozik!

 Persze amúgy a főszereplő már a kezdetektől bele van esve, már-már le is mondana róla amikor, valami miatt (általában egy iskolai projekt) együtt kell tölteniük egy kis időt és a vége totális szerelem lesz.

 A poén az, hogy majdnem, mindig az van, hogy a nyomi kis főszereplőnek beállítotok egy csinos lányt, akiről akkor sem tudnám elképzelni, hogy azt beszélik róla, hogy milyen kis csúnya, ha előbb beverném a fejem, szóval a realitás ilyenkor megint felpattan a kis lila háromlábú pónijára, hogy ellovagoljon csodaország rózsaszín földjeire.

Probléma esetleges megoldása:

 Igazából ez egy olyan kezdet amiből rengeteget lehet kihozni, nem csak a fent említett tipikus tucatblogok történeteit lehet megint újraírni. Magyarázhatnék arról, hogy a szürke kislány életének nem muszáj, hogy Happy End legyen a vége, de többségetek jobban kedveli a boldog befejezéseket, viszont aki nyomorú sorsot szán karakterének az akár el is küldheti a blogja linkjét nekem!

 Egy visszafogot karakter jelenthet bármit, nem csak félénkséget, de nagy élettapasztalatot, titkokat, esetleg bántalmazó szülőket, vagy ferde személyiség jegyeket is. Egy sztori nem kell, hogy szerelemről szóljon, szólhat bármiről, ugye a most felkapott fantasy világban is játszódhat, akár mondjuk, hogyan akarja megvalósítani az álmát, vagy próbál megküzdeni saját lelki problémáival.

 Tekintve, hogy ez egy egyszerű kezdet, cifrábbnál cifrább dolgokat lehet alkotni belőle, szóval mielőtt egy újabb gimis láv sztorit hoztok belőle össze, gondolkozzatok egy keveset.

Remélem tudtam segíteni,

ölel,

Késés, de megérte

  Sziasztok, egy kicsit el vagyok havazva, és még kb. másfél hétig még biztos nem is lesz újabb kritika vagy bejegyzés. Annak az oka, hogy egy ideje nincs kritika nagy részben az, hogy végre sikerült összehoznom a Halott énem prológusát - amit mellesleg remélem elolvassátok - és abszolút büszke vagyok magamra emiatt. Hisz a blogot már nem tudom mióta tervezem, de végre megjött az ihlet így neki kezdhettem, bár nem állítóm, hogy hamar lesznek a részek, de igyekszem majd.
  Mellesleg remélem eddig jól telt a nyár, és továbbra is az lesz!

Halott énem - Prológus

Ölel,

#27 Kritika

Good Girl or Bad Girl

Író: Destiny Fox

Kinézet:

Igényes, látszik, hogy már megvan egy ideje a blog, és szinte biztosra merem állítani, hogy már nem is fogsz változtatni rajta. Összességében nincs gondom vele, nem vitted túlzásba a kódokat. Talán nekem túl rózsaszín, már csak a történethez is mérten, de ezt nem rosszindulatból mondtam. Szép munka.

Történet:

Először úgy indultam neki, hogy oké, megint egy újabb olyan blog ahol az új srác hódit, a főszereplő lány meg belezúg, ami aztán viszonzásra is talál. DE, és itt a lényeg, nem azzal történik a Happy End és úgy ahogy azt gondoltam, bár a vége zavaros,(spoiler) és nem teljesen értem, hogy miért adja fel valaki csak azért mert a másiknak gyereke lesz, vagy miért nem hív fel egy zsarut hogy "Hé megerőszakoltak,mellesleg tudom is a nevét és a címét! Nem tartóztatná le?"(spoiler vége), szóval nekem ez egy kicsit érdekesen jött le, de amúgy meg kellemes csalódás volt, hogy nem a megszokott módon folytak a dolgok.

Ölel,

Meglepő, mégis azt hiszem annyira mégsem!

Sziasztok! Ez most nem kritika, nem más egyéb szokványos bejegyzésem, hanem egy másik történetes blogom megnyitásáról van szó, amit csak a Rózsa az éjben c. blogom után akartam megnyitni, de az élet úgy hozta, hogy előrébb csúszott, és mostanság fog megnyílni, a többi blogom pedig (a történetesek) pedig csak utána jönnek majd! Szóval a blog aktív lesz - legalábbis remélem végre összejön majd. Nézzetek be!

Halott énem

Ölel,

#26 Kritika

Sziasztok, most valami újdonság olyan szempontból, hogy nem egy történetes blogról, még csak nem is egy design-s blogról van szó, hanem egy fotósról, szóval itt némi újítást vetettem be, úgy kb. mindenki érdekében, remélem megfelel a kérőnek. Na nem is pofáznék tovább.

Susanna Photography

Író: Suzy Clement

A fényképekről:

Nem igazán tudtam először, hogy is kezeljem a dolgot, ugyanis mint írtam még nem volt hasonlóval dolgom, de nem is gond. Gondolom leginkább a fényképekről kérnéd a véleményem, de megsúgom, hogy maga a blog kinézete is tetszik. 

A fényképek többsége bejön, volt ami igazán elnyerte a tetszésemet, de őszintén, a beállított fényképeid nem az igaziak, nem akarom letörni a művész hajlamaidat, én is imádok fényképezni, rajzolni, festeni, és most nem hencegésből, jól is csinálom őket, te tehetséges vagy ebben. Nem tudom akarsz e ezzel a jövőben kezdeni valamit vagy csak hobbi, de ne hagyd abba mert ha szereted, megéri csinálni. Viszont megsúgom, ritkán készülnek jó képek úgy, hogy a háttérben a parketta látszódik, így azt inkább mellőzném a helyedben. A vényviszonyok jók, nem kivehetetlenek a fényképek, nincsenek elmosódva összességében, szép képek, csak így tovább.

Ölel,

#2 Furán morbid tanulságok

Sziasztok! Hát itt lenne ebből a második rész is remélem tetszeni fog kérlek küldjetek visszajelzéseket. Az előző ilyen bejegyzésemhez sok pozitív visszajelzést kaptam, így remélem ez is tetszeni fog majd nektek.

Jancsi és Juliska

Először is, a történetnek sajnos van valóság alapja. Nap mint nap megtörténik, hogy egy gyereket csak úgy kitesznek az utcára (még csak nem is árvaházba) mert nem akarta azt, szóval nem igazán értem mai napig, hogy ez hol és mikor is jó tanulság de nem is lényeg. Ezenkívül szerintem egy horror író segítségét kérték a meséhez, ugyanis ott van benne a sötét erdő, a cukros néni, és persze a kannibalizmus végső de nem utolsó sorban. Ugyebár elsőnek mikor megpróbálják kitenni a két gyereket de valami miatt azt hiszem Jancsi rájön a szándékukra, így másnap köveket dobálnak és az alapján térnek vissza, ami bár meglepi a szülőket, de nem adják fel, így esik meg hogy harmadnap is kivisz az apa őket az erdőbe, de most kenyeret dobálnak, amit sajnos megesznek a madarak így nem találnak vissza. Ezt követően pedig bolyongva a sötét erdőben, egy fényes tisztásra tévednek ahol találnak egy édességből készült házat, amit aztán meg is dézsmálnak enyhítve éhségüket, mert ugyebár erre a legjobb a cukorka és a mézeskalács. Ekkor találkázunk a fő gonosszal a kannibál banyával, aki persze behívja a mit sem sejtő gyerekeket a házba, később aztán ketrecbe zárja Jancsit, akit szándékosan hizlalni kezd, mert miért ne ehetne meg egy eltévedt gyereket? Már nem tudom mit csinál Juliska, vagy hogy jön rá, de tudom találkoztam olyan könyvel is, ahol a sütemények árulták el neki amiknek volt arca! Minden esetre rájön, hogy a cukrosnéni mégsem olyan édes mint elsőre tűnik. Így aztán megpróbálja kiszabadítani Jancsit, de nem sikerül neki mert idő előtt a banya megtalálja és előrébb hozza a fiú megsütését. Ám amikor épp a tűzbe rakná be (micsoda izmok!), a gyerek valahogy mégis megmenekül és a testvérével együtt a nőt dobják a lángok közé. És azon kívűl, hogy a hatalmas izmok mindig jól jönnek mit tanultunk? Nem mindenki az akinek először látszik, valamint sose menjünk, ismétlem, SOSE menjünk azokkal a szülőkkel a sötét erdőbe akikről tudjuk, hogy ott akarnak hagyni!

A kis hableány

Esküszöm én ebből láttam a nem Disney hercegnős változatot is ahol - figyelj spoiler, aki szereti a története inkább ugorjon a 4. mondatra - a kis vöröske meghal a végén, a királyfinak pedig már a film elejétől van jegyese, akit a végén el is vesz, így a csaj tajték lesz. Szóval a történet eredeti tanulsága, hogy nem minden egy kibaszott tündérmese. De az átdolgozásban, ahol a hableányok ugyebár gyönyörűen énekelnek és egy rák a karmester, már fogalmam nincs, de a végére majd rájövök. A történet elején megismerjük az ugyebár mindenkitől különc Ariel-t aki nagyban gyűjti az emberi tárgyakat, az elsüllyedt hajókról. Valamint a szigorú apát, akinek mint mindig a látszat a legfontosabb. És míg a kis vörös egy villával fésüli, az amúgy vízálló hajsprével befújt haját, az apja ráállítja a rákot, hogy figyelje meg a lányát. Így mikor kiderül bűnös ki titka, tönkreteszi azt, fájdalmat okozva, mert ahogy az lenni szokott a bölcs és öreg sosem ismeri el az emberi fajt. Majd ahogy lenni szokott röviden, megmenti a herceget, beleszeret, lábakat akar eladja ebay-en a hangját lábakért cserébe, majd egymásba szeretnek, de a boszi megakadályozza, elveszti a lábát, megölik a boszit, az apja teremt neki lábakat, és boldogan éltek. De a végére már csak az jár a fejünkben, vajon miért nem az apjától kért először lábakat? Szóval az eredeti sztorival ellentétben, itt a nagy tanulság hogy merd megvalósítani az álmaidat.

A szépség és a szörnyeteg

Itt már az elején lefogom lőni a dolgokat mert már a film elején is lelövik, miszerint ne a külső alapján ítéljünk. Amivel egyet is értek, de ez egy olyan dolog amik már az ősidők óta belénk van programozva, miszerint alapján ítéljünk kinézet alapján. Elvégre ha valaki nem látta meg akkoriban melyik élőlény veszélyes rá nézve az hamar elpusztult, így azok maradtak meg, akik figyelték a külsőt és nem a mai hippinyelven szólva:"Ők is élőlények..." módon gondolkoztak. Szóval még az is aki azt mondja nem, megítél a külső alapján, maximum annyiban különbözik, hogy nem mondja ki amit gondol. Visszatérve a történetre, az ugyebár amúgy roppant jóképű hercegből lesz egy fenevad, mert a külsője alapján nem engedett be egy öreg hölgyet akiről kiderül, hogy amúgy egy szintén gyönyörű tündér, de ekkor már késő, elátkozza a pasit. Majd rögtön ezután át is ugrunk Belle-re is aki persze a leggyönyörűbb lány a falujában, aki valami kalandot keres az életében, reménykedve hogy vele is történik valami hasonló, mint az állandóan bújt mesekönyveiben. És persze megismerkedünk a valódi fő gonosszal, aki szintén a falu legjóképűbb férfija és persze rettentően fösvény, ahogy annak lenni kell. Persze Belle elutasítja őt, de mindegy is, hisz minek egy jóképű ember, mikor beleszerethetsz egy állatkülsejű lénybe, aki megtámadott minket? De miért is ne lehetne eljátszani a Twilight-ot, csak rajzfilmben: "Meg is ölhetlek..." "Nem érdekel!". Na továbblépve a csillámporos dolgokon, a lány természetesen beleszeret és még pont időben csókolja meg a férfit, hogy az visszaváltozhasson. És innentől a többi csöpögős Boldogan hánytak szivárványt amíg meg nem haltak! Persze az már lényegtelen, hogy a történetben álló főszereplők mind a jóképűbb egyének, ezzel azt igazolva, hogy még ők sem hisznek a tanulságukban, amit sugallni akartak.

Ölel,

#25 Kritika

Love more strings

Írói: Vanda Jászter, Csenge Balogh

Sziasztok, igazából pár hónapja az egyik barátnőtök/olvasótok írt nekem, hogy írjak kritikát a blogotok történetéről, szóval nem tudom tudtok-e egyáltalán erről a kritikáról, vagy most csak néztek rám bambán mint egy hülyére, hogy miért ír ez a mi blogunkról, mikor mi nem is kértük. Úgyhogy ez amolyan gyors magyarázat lenne, vagy ilyesmi.

Történet:

Érdekesen kezdtem neki, ugyanis ez volt az első blog ahol koreai bandás fanfiction-t olvastam volna, és imádtam. Persze voltak kezdeti nehézségeitek, de aztán belelendültetek és nem tudom, hogy csak a vérfrissítés miatt, hogy nem egy újabb 1D- blog, de egyszerűen nem tudtam leállni vele. És most őszintén megvallom utána néztem a fiúknak, és azonnal megszerettem a zenéjüket, pedig amúgy nem az én stílusom, de azóta is hallgatom őket, szóval köszönöm nektek. Visszatérve az eredeti témára, örülök, hogy nem Londonba vittétek a srácokat, hanem a lányok költöztek ki, így is újítva a dolgokat. Egy-két helyesírási hiba előfordul arra vigyázzatok! További jó írást!

Ölel,

10000+!

Sziasztok, 

most egy hatamas és nagy számmal jöttem, és tudom van akinek ez már kicsi a sajátjához képest, de ahhoz viszonyítva, hogy mekkora hullámvölgyeim voltak, ti még is kitartottaok mellettem így élhettem meg ezt a napot is, amikor valaki, mit sem sejtve, rálkattintott az oldalra ezzel a 10000. oldalmegtekintést is elérve. Ez egy elképesztő szám amit csak is nektek köszönhetek, tényleg baromira hálás vagyok nektek, hogy elérhettem ezt. Nagyon nehéz hetek vannak a hátam mögött, mind családi, mind iskolaügyek miatt és még nincs vége, de ti erőt adtok nekem a támogatásotokkal, hogy mai napig érkeznek kritika kérések, és még nagyobb pozitivúm, hogy mikor nem kritikát írok egy blogról, hanem egy külön témáról, rengeteg helyeslő visszajelzést kapok tőletek, és még mindig nem értem, hogy hogy lehet az, hogy a történetes blogjaimon úgy van feliratkozva egy csomó ember, hogy csak a prológus van fent, vagy az sem. Szóval köszönöm határtalan bizalmatokat és kitartásotokat velem szemben, rengeteget jelent számomra.

Ölel,

#24 Kritika

Sziasztok, megint itt és hoztam az újabb kritikát, valamint hihetetlenül örültem, hogy van aki kért kritikát, és ezt most minden gúnyos hangnem nélkül mondom! A komoly téma folyamatban van, de még van mit javítani és  nemsokára hozok valami (majdnem)újdonságot is!

Én 14 Ő meg Harry Styles

Író: Daniella Mirachelle

Kinézet:

Őszinte leszek veled (mert amúgy mi lennék), baromi jó színeket választottál! Rengeteg mindent ki lehet belőlük hozni, boldogság és elkeseredés látszatát egyszerre ki lehet velük fejteni, mert a meleg és a hideg színek között állnak, de nem érzem úgy hogy kihasználtad volna igazán ezeket a színeket. Szerintem a fejléced nem ide való, mert amúgy különösebben semmi gondom nincs vele, talán az "Én 14" felirat nem tetszik, de olyan érzésem van mintha a fejléc egy másik blogra lett volna készítve (ne érts félre nem azt gondolom, hogy más blogjáról szedted), de egyszerűen szerintem inkább a háttérhez hasonló színekből kéne állnia a fejlécnek. A szereplőkről nincs kép, amit olyan szinten helyeslek, hogy legalább nincs leírva egy-egy szereplő egész élete benne, amit hogy hogyha könyvet olvas az ember amúgy sem lát. Szerintem a blog alapból-i betűstílusát pedig váltsd át Times New Roman betűtípusra, higgy nekem jobb lesz. Viszont amit nem értek, hogy miért van külön oldalad "Díjak" címen, hogyha van olyan díjad amit kint az oldalsávban tárolsz? Mert az ugyan olyan díj, csak versenyen kaptad, de mindegy is...

Történet:

Ezért itt amit most mondani fogok kicsit sajnállak, hogy rajtad csattan, de kibaszottul tele vagyok az 1D-vel. És ez most nem miattad van, csak már sok, túl sok. De ettől függetlenül fogom elmondani a véleményem, tekintve, hogy még csak fel sem merült a nevük, nincs is jogom ítélkezni. Visszatérve, nekem ez még abszolút nem állt össze, persze nyilvánvaló ki miatt fog bajba kerülni, de melyik elmebeteg az aki először azért adna pénzt, hogy lefekszik vele a csaj majd már nem akar vele lefeküdni, de a pénzt odaadná, de a csaj előbb inkább kirabolja a szülei boltját, ezt követően a srác megint leakar vele feküdni, és valahonnan tudja, hogy a lány volt a tolvaj és még a címét és a telefonszámát is kideríti. Valamint összejön a lánnyal, majd még aznap meg is csalja, de azért nemrég még védte őt, de azért a csaj lenne a ribanc, ha összejönne pár nap múlva egy másik sráccal, nekem ez már magas. A másik, oké a testvérét a börtönből szedi ki, de hogy került oda, vagy miért? Végül pedig, - a kedvencem - amikor kb. egy többszáz fős középiskolában mindenki rühelli a csajt. Ilyen az életben nincs, de ezt most nem ragozom tovább. Helyesírási hibád nincs, de szerintem túl sok hangsúlyt fektetsz a párbeszédekre, nem lehet mindig valaki mellett a csaj, próbálj jobban figyelni, hogy a belső gondolatokból is mutass valamit.

Ölel,

#4 Sablonos történetek

Sziasztok, gondolom nem kell magyarázkodnom ez most mi is lesz. De nem ez most nem a komoly téma aki azt várja, majd szólok...

London és New York az egész világ!

Nem kell sok ész hozzá csak egy kis megfigyelő képesség, hogy rájöjj a blogokon valahogy mindig ugyan abban a városban(államban) jársz. Valamiért nagyon ragaszkodtok ezekhez a helyekhez, és tudom hogy mindkettőnek vannak nem fényűző eldugott kis sarkai, de mégis egyhangú az egész lassan. Ha mára az USA, van még másik 49 állam amit kb. század annyiszor népszerű választás blogokon, mégis olyan amivel egyedivé teheted azt, persze most nem azt mondom, hogy a város történelméről írj, de értitek! Ha már Anglia, a főszereplő ne mindig egy kis elveszett szürke kisegér legyen már, persze tudom, általában velük könnyebb együtt érezi, de az Isten áldja meg, ha már azt írunk amit akarunk legalább használjuk is ki! Nem tudom ti hogy vagytok vele, de London egy csodás város, és ha már a szereplőt nyomorgatni akarod egy kisebb eldugott városbn helyezd el, ami illik is erre, mert Londonban általában mindenki csak a Big Ben-ig jut meg a London Eye-ig szóval a legtöbb ember nehezen képzeli bele ezt a helyzetet. És végső de nem utolsó sorban, nem csak Anglia, Franciaország, az USA, meg Németország létezik a világon! Nézzetek a fa mögé, hogy lássátok az erdőt is!

Ölel,

#23 Kritika

Sziasztok! Bizony, most ilyen szorgalmas vagyok, és komolyan gondoltam a visszatérést, így aztán igyekszem letudni az adósságaimat is. A beígér komolyabb téma is már félkész állapotban van, így nemsokára azt is olvashatjátok tőlem.

Secrets of empire

Írói: Trió Skizó (Blyana, Alathea, Debora)

Kinézet:

Vártam már hogy ilyen CSS kódot alkalmazó design-ról írjak kritikát írjak, bár nem tudom miért is pontosan, szóval most ugorjunk is egyet, mellőzve ezt a kis megjegyzést. A fejléc tetszik, ha jól látom/gondolom a két ellenkező csapat testvérpárjai vannak ha minden igaz, nekem nagyon tetszik, nincs vele semmi baj. A háttér egyszerű, jó választás. Talán a lapok/modulok hátterével nem értek egyet, mert egy kicsit zavaró a színváltó háttere, de nem vészes. Összességében szép munka.

Történet:

Tetszett mert nem egy sablonos témát ölel fel, bár nekem egyből az X-Men: Az eljövendő múlt napjai jutottak eszembe, de amúgy nem hasonlítanak úgy, szóval lényegtelen. Tetszik a fogalmazásotok, bár nem szeretem mikor egy blogban először leírják az egyik szemszögéből, majd a másikéból is ugyan azt a részletet. Nincsenek helyesírási hibák, vagy nem feltűnőek, szóismétlések sem fordulnak elő, így kellően kellemes és élvezetes az olvasása.

×××

Nálatok van egy különlegesség is, ez pedig nem más mint a fejezetek előtti trailerek, így ezekre is kitérek.

Trailer:

Tetszik az ötlet és egyedi ötletnek tartom őket, mintha valami sorozatnak látnám a végén, hogy mi fog következni. Ilyet még nem láttam blogokon, bár lehet, hogy már ti is mástól lestétek, de nekem abszolút újdonság volt, és nagyon tetszettek. Csak így tovább!

Ölel,

#22 Kritika

Sziasztok, amint ígértem itt is vagyok vele, volt egy kis időm így megírtam. Viszont nem tudok nektek konkrét idő dátumokat hozni, de az biztos hogy a blogra majd felkerülnek komolyabb témák is mint maguk a blogok, a való életről fogom nektek megmutatni tapasztalataimat, gondolataimat. Remélem lesz olyan akit érdekel!

I'm Noelle

Író: Noelle Ayton

Kinézet:

A háttér nagyon tetszik, az egész blogot pedig egyértelműen a narancssárga/sárga/bézs szín köré építed ami nagyon szépen kihangsúlyozódik és kellemes összhatást ad. Viszont most jön az a bizonyos de, a fejlécedet nem értem, valahogy nem illik bele ebbe a rendezett blogba, amely letisztult, és jól kidolgozott. A fejléced összezavarodott és a színek sem passzolnak, nem kezdem el mondani, hogy a lány sem illik valahogy az összképbe és váltsd le, mert ez határozottan a te dolgod. Viszont még mindig nem tudom eldönteni, hogy miért írtad oda, hogy "Or Yoona?", lehet, hogy a történetből kiderül, de a mű teljes címének nem ezt adtad, és így összezavarhatja az embert. A fejlécedtől eltekintve, a blog elképesztően letisztult és szép, a modulok rendben vannak, a CSS kódokkal pedig tudsz bánni, ami nem árt.

Történet:

Még zavaros nekem az egész, elolvastam mind a prológust, és az 1. fejezetet is, és bár rájöttem a lényegre, még nem tudom mi fog kisülni belőle, így felkeltetted a figyelmemet. Szerintem olvasni fogom a továbbiakban is a blogot mert érdekel, a folytatás. Helyesírási hiba nincs, a megfogalmazásod jó, határozottan jó és érthető, nekem tetszik. Sok sikert a továbbiakban.

Ölel,

Hiányoztam?

Sziasztok!

Tudom-tudom, nagyjából 3 hónap után egy sziasztok kevés, de nem igazán tudok mással szolgálni.

Mint azt a címből, az okosabbak le tudták venni, az idi... izé, kevésbé okosak meg nem, visszatértem hozzátok! 

Érkezett hozzám pár kritika kérés, és nem volt szívem nemet mondani, és már hiányzott is a blog, így aztán úgy döntöttem, amint időm lesz rá érkeznek majd az újabb bejegyzések, ám a blognak nem lesz design része, csak kritikát lehet kérni, valamint az én véleményemet egyéb dolgokról (sablonos 

történetek, furán morbid tanulságok... stb.). 

Utólag pedig szeretném megköszönni, aki továbbra is látogatta a blogot, vagy rátévedt, és míg én távol voltam átléptük a 9000+ látogatót, a 2015-ös év is beköszöntött, szóval Boldog Új Évet Kívánok, és köszönök nektek mindent!

Ölel,