Sziasztok! Hát itt lenne ebből a második rész is remélem tetszeni fog kérlek küldjetek visszajelzéseket. Az előző ilyen bejegyzésemhez sok pozitív visszajelzést kaptam, így remélem ez is tetszeni fog majd nektek.
Jancsi és Juliska
Először is, a történetnek sajnos van valóság alapja. Nap mint nap megtörténik, hogy egy gyereket csak úgy kitesznek az utcára (még csak nem is árvaházba) mert nem akarta azt, szóval nem igazán értem mai napig, hogy ez hol és mikor is jó tanulság de nem is lényeg. Ezenkívül szerintem egy horror író segítségét kérték a meséhez, ugyanis ott van benne a sötét erdő, a cukros néni, és persze a kannibalizmus végső de nem utolsó sorban. Ugyebár elsőnek mikor megpróbálják kitenni a két gyereket de valami miatt azt hiszem Jancsi rájön a szándékukra, így másnap köveket dobálnak és az alapján térnek vissza, ami bár meglepi a szülőket, de nem adják fel, így esik meg hogy harmadnap is kivisz az apa őket az erdőbe, de most kenyeret dobálnak, amit sajnos megesznek a madarak így nem találnak vissza. Ezt követően pedig bolyongva a sötét erdőben, egy fényes tisztásra tévednek ahol találnak egy édességből készült házat, amit aztán meg is dézsmálnak enyhítve éhségüket, mert ugyebár erre a legjobb a cukorka és a mézeskalács. Ekkor találkázunk a fő gonosszal a kannibál banyával, aki persze behívja a mit sem sejtő gyerekeket a házba, később aztán ketrecbe zárja Jancsit, akit szándékosan hizlalni kezd, mert miért ne ehetne meg egy eltévedt gyereket? Már nem tudom mit csinál Juliska, vagy hogy jön rá, de tudom találkoztam olyan könyvel is, ahol a sütemények árulták el neki amiknek volt arca! Minden esetre rájön, hogy a cukrosnéni mégsem olyan édes mint elsőre tűnik. Így aztán megpróbálja kiszabadítani Jancsit, de nem sikerül neki mert idő előtt a banya megtalálja és előrébb hozza a fiú megsütését. Ám amikor épp a tűzbe rakná be (micsoda izmok!), a gyerek valahogy mégis megmenekül és a testvérével együtt a nőt dobják a lángok közé. És azon kívűl, hogy a hatalmas izmok mindig jól jönnek mit tanultunk? Nem mindenki az akinek először látszik, valamint sose menjünk, ismétlem, SOSE menjünk azokkal a szülőkkel a sötét erdőbe akikről tudjuk, hogy ott akarnak hagyni!
A kis hableány
Esküszöm én ebből láttam a nem Disney hercegnős változatot is ahol - figyelj spoiler, aki szereti a története inkább ugorjon a 4. mondatra - a kis vöröske meghal a végén, a királyfinak pedig már a film elejétől van jegyese, akit a végén el is vesz, így a csaj tajték lesz. Szóval a történet eredeti tanulsága, hogy nem minden egy kibaszott tündérmese. De az átdolgozásban, ahol a hableányok ugyebár gyönyörűen énekelnek és egy rák a karmester, már fogalmam nincs, de a végére majd rájövök. A történet elején megismerjük az ugyebár mindenkitől különc Ariel-t aki nagyban gyűjti az emberi tárgyakat, az elsüllyedt hajókról. Valamint a szigorú apát, akinek mint mindig a látszat a legfontosabb. És míg a kis vörös egy villával fésüli, az amúgy vízálló hajsprével befújt haját, az apja ráállítja a rákot, hogy figyelje meg a lányát. Így mikor kiderül bűnös ki titka, tönkreteszi azt, fájdalmat okozva, mert ahogy az lenni szokott a bölcs és öreg sosem ismeri el az emberi fajt. Majd ahogy lenni szokott röviden, megmenti a herceget, beleszeret, lábakat akar eladja ebay-en a hangját lábakért cserébe, majd egymásba szeretnek, de a boszi megakadályozza, elveszti a lábát, megölik a boszit, az apja teremt neki lábakat, és boldogan éltek. De a végére már csak az jár a fejünkben, vajon miért nem az apjától kért először lábakat? Szóval az eredeti sztorival ellentétben, itt a nagy tanulság hogy merd megvalósítani az álmaidat.
A szépség és a szörnyeteg
Itt már az elején lefogom lőni a dolgokat mert már a film elején is lelövik, miszerint ne a külső alapján ítéljünk. Amivel egyet is értek, de ez egy olyan dolog amik már az ősidők óta belénk van programozva, miszerint alapján ítéljünk kinézet alapján. Elvégre ha valaki nem látta meg akkoriban melyik élőlény veszélyes rá nézve az hamar elpusztult, így azok maradtak meg, akik figyelték a külsőt és nem a mai hippinyelven szólva:"Ők is élőlények..." módon gondolkoztak. Szóval még az is aki azt mondja nem, megítél a külső alapján, maximum annyiban különbözik, hogy nem mondja ki amit gondol. Visszatérve a történetre, az ugyebár amúgy roppant jóképű hercegből lesz egy fenevad, mert a külsője alapján nem engedett be egy öreg hölgyet akiről kiderül, hogy amúgy egy szintén gyönyörű tündér, de ekkor már késő, elátkozza a pasit. Majd rögtön ezután át is ugrunk Belle-re is aki persze a leggyönyörűbb lány a falujában, aki valami kalandot keres az életében, reménykedve hogy vele is történik valami hasonló, mint az állandóan bújt mesekönyveiben. És persze megismerkedünk a valódi fő gonosszal, aki szintén a falu legjóképűbb férfija és persze rettentően fösvény, ahogy annak lenni kell. Persze Belle elutasítja őt, de mindegy is, hisz minek egy jóképű ember, mikor beleszerethetsz egy állatkülsejű lénybe, aki megtámadott minket? De miért is ne lehetne eljátszani a Twilight-ot, csak rajzfilmben: "Meg is ölhetlek..." "Nem érdekel!". Na továbblépve a csillámporos dolgokon, a lány természetesen beleszeret és még pont időben csókolja meg a férfit, hogy az visszaváltozhasson. És innentől a többi csöpögős Boldogan hánytak szivárványt amíg meg nem haltak! Persze az már lényegtelen, hogy a történetben álló főszereplők mind a jóképűbb egyének, ezzel azt igazolva, hogy még ők sem hisznek a tanulságukban, amit sugallni akartak.
Ölel,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése