Amit egy blogtulajdonosnak tudnia kell...

   Sziasztok, ilyesmit még nem írtam, és lehet, hogy itt-ott szarkasztikus leszek, de ez van. Jó olvasást, a kritikák előbb-utóbb meg lesznek.

Csak akkor szar, ha te annak érzed

   Még régebben volt egy blog ami nyilvánvalóan miattam zárt be, és így utólag belátom, fogalmazhattam volna szebben is. Most már lényegtelen, én bűntudatot azóta sem érzek, sőt esténként sem riadok fel miatta, így jogos mikor azt mondom, bezárhatjátok a blogotokat, de ne amiatt amit egy másik ember tesz/mond. Te lehet napokig forgolódsz álmatlanul az ágyadban a kedves kis blogod után sírva, de aki mondta tuti épp a legszebb álmait alussza. A blogok lényege, hogy önmagad lehess, ha másoknak segítesz akkor is magadat adod, ha egy történetet írsz, szintén magadat próbálod megmutatni mások számára. A lényeg pedig ha valaki más miatt akarod bezárni a blogot, rég sántít a dolog. Valószínűleg csak a népszerűségért próbáltad meg fenntartani és köze nem volt hozzád. Fogtál egy híres énekest, írtál egy százával gyártott tucatsztoris fanfiction-t és egész álló nap abban fürödtél ahogy a sok rajongó ünnepli a sztorit. Nem volt kötődés, nem volt sajátos élményed vele, így az első rossz hozzászólásnál törlöd a blogot, mert hogy mekkora egy hülye az aki ilyet mond a blogodra, hisz az csak jó lehet. A blog pedig nem törlődik magától, tehát az egész rajtad múlik és nem a másik véleményétől, hogy az mekkora idióta. Mert lehet az, nem erről van szó, én csak azt mondom nem ő megy rá a törlés gombra, ahelyett hogy megpróbálnád a legjobbat kihozni belőle.

Ha limit határt szabsz, magadnak szabsz határt

   Nem egyszer találkozik az ember a mai napig limithatárokkal a blogokon, pedig már számtalan bejegyzés volt ellenük és megelőzésükért. Hisz ez egy olyan dolog ami nem csak azokkal az olvasókkal kitolás akik várnák a következő részt, de "Jaj még kell 1 komi!" hozzászólás miatt nem érkezik, hanem az íróval, saját magával is. Hiszen így akármennyire a népszerűsége érdekében és a szép számú hozzászólások érdekében teszi az egészet, lehet, hogy pont emiatt hamar be is zárhatná a blogot, az első két bejegyzés után. Szóval ahelyett, hogy vernéd a feneked a gép előtt, hogy amíg nem lesz meg pl. 5 hozzászólás, te le sem ülsz nekilátni az új résznek, inkább kezd el szeretni a saját blogodat és ne mások miatt írd a blogodat. Mert nekem például tök mindegy milyen blogod van, de ha limit határt szabsz, lehetsz te az új Agatha Christie vagy Stephen King, már az elején elástad magad nálam. Inkább javaslom hagyj fel ezzel a gyerekes dologgal, és értékeld át miért léptél be ebbe - az egyébként csodálatosan színes és változatos - világba.

Vagy fejezd be, vagy írd meg azt a 100 fejezetet

   Többen is vagytok aki elég sok fejezetre osztanak egy történetet, de ebbe felesleges is beleszólnom, igazából azt hiszem ez az egyik legkötetlenebb dolog az egész írásban. Egy történet állhat 3 vagy akár 150 fejezetből is, ez nagyon ritkán ront a történet minőségén. Viszont aki úgy dönt megírja az előre megtervezett majd' 100 fejezetet, az ne kezdjen el rinyálni a közepén, hogy akarják e még az olvasók. Tudom, hogy az írók ilyenkor már bele vannak fáradva a történetbe, de ha már nem tudod olyan szívvel lélekkel csinálni mint azelőtt, a történet sem lesz olyan. Úgyhogy ha nem csak az egódat akarod növelni azzal, hogy azt várod, mindenki azt írja majd: "Ne merd abbahagyni, imádom a blogodat, kérlek folytasd!", akkor értékeld át magadban a dolgot, biztos megéri e neked egy olyan történetet írni, amit te már nem is igazán akarsz, és biztos megéri e ráfordítanod a szabadidődet?

Ne a külső alapján ítélj!

   Tudom, ez egy pindurkát elcsépelt dolog/mondat, de ha ez van, most mit kezdjek vele? Sok blogger van aki meglát egy blogot, akár semmilyen, akár valamyilyen összecsapott, elfuserált designal és rögtön el is ítéli. És elismerem egy szép külső sokat dob az ember kedvén a blog bele-bele olvasásához, de az illető lehet kezdő, vagy csak még nem érzett rá a dolgokra, esetleg éppen a megrendelésére vár. Ennek ellenére, maga az amit csinál, még lehet jó, kreatív, egyedi, sőt akár olyan jó is lehet, hogy kiráz tőle a hideg, ha történetről van szó, esetleg még az is felmerűl benned, hogy valamikor majd könyv formájában is a kezeid között tarthatod. Én is találkoztam hasonlóval, sőt olyannal is amit tényleg kiadtak mint könyv, csak akarni kell és némi kreativitás hozzá, hogy neked is megadathasson egy ilyen lehetőség. Így aztán, javaslom, hogy nézz szét a blogon, mielőtt arra a kis piros X-re mész a sarokban, és ha neked való ne félj hozzászólni sem!

A komment márpedig fontos

   Ez is olyan dolog amit azt hiszem mindenki tud, viszont itt most annyi az eltérés, hogy mindenki szereti, ha a saját blogja tele van hozzászólásokkal, pipákkal, megosztásokkal és rengeteg díjjal. Mégis, megfeletkezünk az írótársainkról, akik adnak nekünk, de mi ennyivel le is tudjuk őket, esetleg még egy "Köszi!"-t is odabiggyesztünk a sarokba. Viszont néha nem árt az olvasóinkhoz is benézni, bíztatni őket, kapcsolatot teremteni velük. Ugyanis ők is megérdemlik, főleg hogy ha tetszik neki amit írsz, még hasonlóak is lehettek akár, legalább is egy közös pontotok biztosan lesz. Vannak olyan bloggerek akik mindenféle visszajelzés nélkül tudnak jó munkát végezni és megírni 2-3 részes, könyv  hosszúságú történeteket írni, na ők tényleg megérdemelnek legalább egy két pozitív hozzászólást. Ez az egész most főleg azoknak szól akik csak a háttérből nézelődnek és csenden várják az újabb részt, miközben az író már lehet azon gondolkodik folytassa e egyáltalán még.

Ha rendelsz, tiszteld a művészt!

  Senkit nem hibáztatok aki nem tud elkészíteni egy fejlécet, nem mindenkinek van tehetsége hozzá, ez le is van zárva. De ha rendelsz egy fejlécet, designt, vagy akár csak rendeztt képeket a szereplőidről, vagy legyél elég tökös ahhoz, hogy megmondod, nem így képzelted el, és szeretnéd ha változtatna rajta, vagy türd a gyávaságodnak a következményeit, de amit a másik neked nagy munkák során készített el azt minimum illene egy hétig, hanem egy hónapig fenntartani a blogodon. Ugyanis az illető aki készítette megérdemli, hogy legalább a szemébe mond, hogy más elképzeléseid voltak. Nem pedig bunkó módon semmibe venni a munkáját! Megnézném az ilyen emberek mennyire örülnének neki, ha ilyesmi történne velük. Úgyhogy emberek, egy kis tisztességet ha kérhetem!

Ui.: Akinek nem inge ne vegye magára a dolgokat! Csak ezt tudom mondani, viszont aki magára ismert az gondolkozzon el!

Ölel,