Sziasztok!
Tudjátok igazából lassan féléve nem hoztam bejegyzést és majdnem biztos vagyok benne, hogy van olyan akinek több mint egy éve tartozom egy kritikával, ami lehet egy kicsit már túl sok drámai szünet. Magát a blogot nem terveztem abbahagyni, és már készülök egy hosszabb bejegyzéssel nektek, ami a blogolásról szól, remélem hasznos lesz bár enyhén szarkazmussal van átitatva, de aki ismer az tudja, hogy ilyen vagyok. Ez van.
Nem tudom kéne e indokokat keresnem, hogy miért nem voltam, de azt hiszem mindenkinek meg van a saját élete, ami rendesen befolyásolja a virtuálisat. Így aztán úgy gondolom, mind megértetek engem, akkor is ha nem is tudjátok az indokomat.
A kritikákról; valószínűleg inkább utóbb, mint előbb de meg fognak érkezni. Bocs gyerekek, de nem mindig egyszerű olyat olvasni ami nem az én stílusom. Remélem nem gond.
Annak aki rendelne kritikát; nyugodtan tegye meg, fel fogom írni őt is és majd sorra is fog kerülni!
Most pedig talán egy kicsit 2015-ről: az egész egy rohanás volt. Nem igazán publikus semmi rólam, de most kerültem gimnáziumba, és mind a 2014 végig és a 2015 első fele a felvételiről szólt számomra. Ami amúgy sikerrel végződött számomra, de elég nehéz időszak volt. Azt hiszem minden bekövetkezett ami bekövetkezhetett, de nem a jó értelemben és baromi sokat változtatott a hozzáállásomhoz bizonyos dolgokkal szemben. Kb. egyik percről kellett a másikra felnőnöm, megtanulni, hogy mikor érdemes beleszólni, mikor érdemes hallgatni, mik a valódi értékek, és hogy az életben kurvára nem minden rólam szól. Persze nyilván sokan azt gondolják, hogy ilyen fiatalon mit is tudhatok az életről, de azt tudom, hogy nem mindig fenékig tejfel és hogy jobb ha nem ítélkezel mások felett mielőtt tudnád a valós indokait, még ha ez néha nehéz is. És nem, ez nem egy elcsépelt mondás, amit túl sokszor használnak, ez a kegyetlen valóság, ugyanis néha nagyon mély dolgok vannak a háttérben. Úgyhogy azt hiszem nekem megvolt a tanulságom tavaly, amit nagyon is megtanultam értékelni. Javaslom, ti is nézzetek távolabb mint egy darab fa, ami mögött ott a valódi erdő.
Most pedig talán egy kicsit 2015-ről: az egész egy rohanás volt. Nem igazán publikus semmi rólam, de most kerültem gimnáziumba, és mind a 2014 végig és a 2015 első fele a felvételiről szólt számomra. Ami amúgy sikerrel végződött számomra, de elég nehéz időszak volt. Azt hiszem minden bekövetkezett ami bekövetkezhetett, de nem a jó értelemben és baromi sokat változtatott a hozzáállásomhoz bizonyos dolgokkal szemben. Kb. egyik percről kellett a másikra felnőnöm, megtanulni, hogy mikor érdemes beleszólni, mikor érdemes hallgatni, mik a valódi értékek, és hogy az életben kurvára nem minden rólam szól. Persze nyilván sokan azt gondolják, hogy ilyen fiatalon mit is tudhatok az életről, de azt tudom, hogy nem mindig fenékig tejfel és hogy jobb ha nem ítélkezel mások felett mielőtt tudnád a valós indokait, még ha ez néha nehéz is. És nem, ez nem egy elcsépelt mondás, amit túl sokszor használnak, ez a kegyetlen valóság, ugyanis néha nagyon mély dolgok vannak a háttérben. Úgyhogy azt hiszem nekem megvolt a tanulságom tavaly, amit nagyon is megtanultam értékelni. Javaslom, ti is nézzetek távolabb mint egy darab fa, ami mögött ott a valódi erdő.
Ölel,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése